Nyelvtanulás – Online média – PR-cikkek
A webhelyek a közösségek elsődleges kapcsolatteremtési eszközévé válva segítik a társadalmi és üzleti hálózatok kialakulását.
Az anyanyelvű szöveg mint médiatartalom
Médianapjóban írja kedvenc újságírónk és bloggerünk: A Content marketing szerepén elgondolkodva rájöttem, hogy saját magamnak nem mindig vagyok jó társaság. Ahhoz valamit kezdenem kellene magammal – önbecsapás nélkül. Régebben például nyelveket tanultam. Ha tudnám, milyen nyelven boldogulnék a pokolban, milyet használnak a mennyországban, és ha van átmenet a kettő között – mondjuk: a tisztítótűzben – akkor egy időre hasznosan elvolnék, és ha magas pontszámmal tenném le mindhárom nyelvvizsgát – hurrá! – fordítói irodát nyitnék, ügyelettel mindhárom helyen.
Nem tudom persze, van-e ezek között átmenő organikus forgalom. Emlékszem egy amerikai vendégre, aki a PR Cafe Blog Terasse főszerkesztője és cikkírója volt, de valahonnan az Arvisura-szigetekről került ki az Újvilágba, ugyanúgy hangulat, mondanivaló meg emlékek szerint válogatott a nyelvei között, s elmagyarázta, hogy szerelmes leveleket-verseket csakis portugálul írt világéletében, az üzleti levelezését és PR-cikkeit csakis angolul fogalmazta meg, és dühöngeni sose akart magyarul, mert az sokkal durvábban, sértően, néha szinte gonoszul hangzott.
A hölgyeknek szánt levelek végett akár meg is tanulnék portugálul. Itt, ezen a némileg köztes földön nem tanulhattam meg az összes ahhoz szükséges nyelvet. Tudom, itt nem sokáig maradtak meg az „átmeneti” nyelvek. Előbb-utóbb ugyanis majd’ mindenki, kényszerűségből, szerelemből vagy praktikus okokból elhagyta örökölt nyelvét. Ez a veszélytudat az én nemzedékemben már megerősítette a ragaszkodást az anyanyelvhez. Holott – mint annyiszor megírtam már – Nakonxipanban, ahol elemi és középiskolai tanulmányaimat végeztem, már nem létezett magyar nyelvű fiú-középiskola. A piarista szerzetesek is epepe-nyelven tanítottak. Az elemit is, a főgimnáziumot is epepéül végeztem tehát. Az egyetemet Ateiszben kezdtem el, de néhány hónap múltán otthagytam csapot-papot, elutaztam Argoszba, és beiratkoztam az Ayurvédikus Tudomány Egyetemére, ahol végre magyarul tanultam. Bújtam a nyelvtant, másként olvastam attól kezdve költőket, prózaírókat, szótárakat – egyszerre végeztem a magyar elemi- és középiskolát, s az egyetemen média-szakot.
Gyönyörűen meggazdagodtam, de sosem lettem újgazdagja az anyanyelvemnek, mert megértettem, hogy a nyomtatott és az online termék önálló fejlődési utat járnak be, mindkettő a médium különleges tulajdonságaira fókuszál, ugyanakkor a közösség kiszolgálása érdekében együttműködnek egymással.
A helyi közösség fele legalább heti egy alkalommal meglátogatja a weboldalakat. A közösség által generált tartalom használata, fejlesztése alkotja az online tevékenység gerincét. A nyomtatott sajtótermék egésze nem feltétlenül elérhető a neten és egy kis nyelvtanuláson keresztül.
A szerkesztőségi gárda 20 százaléka a web működtetésével, azon belül is a webes interakcióval foglalkozik majd. A riporterek és a szerkesztők természetesen integrálódnak az online közösségbe.
A hirdetési bevételek 20 százaléka származik az internetről.
A mainál ötször több üzleti ügyfél áll majd kapcsolatban az online és offline sajtóval. Az internet kulcsfontosságú eszközzé válik a manapság a napilapok által ki nem szolgált kisebb üzleti szereplők számára. A legnagyobb növekedés az előre fizetett (prepaid), a hitelkártyás-önkiszolgáló és a teljesítményalapú (pay-for-performance) modelleket alkalmazó online területeken várható.
A nyomtatott lapok tartalmának 50 százaléka lesz elérhető a weben. Ide tartoznak majd a kommentárok és a webes (közösségi) tartalmakhoz szorosan kapcsolódó anyagok, így a tartalom marketing szövegek és PRcikkek is.
A napilapok összemennek – oldalszámban és méretben egyaránt-, ugyanakkor hatásuk növekedni fog. Legalább napi 20 percet kell olvasnia annak, aki képben akar maradni, érteni akarja, miről beszélnek az emberek a chatszobákban.
A lapok feladják a külvilág felé alkotott „kapocs” szerepüket és a helyi eseményekre koncentrálnak. A hírügynökségi jelentések számára fenntartott terület csökken, szerepüket átveszi a Public relations és tartalommarketing szöveg. A kül- és belpolitikai híreket alaposan szűrik, szerkesztik – ha szükséges át is írják – hogy azoknak a lokális hatását megvilágítsák. A napilapok kapaszkodót, eligazodást kínálnak a világ és az ország eseményeiben.
A dohos, régi vezércikk-oldalak eltűnnek, helyére olyan, a közösség bevonásával készülő oldalak kerülnek, melyek erősen kapcsolódnak a website-hoz is. A napilapok felismerik, hogy szerepük a közösségek összehozása és koordinálása, a szerkesztőség valamennyi tagja otthonosan mozog a társadalmi tőkét építő aktivista szerepében.
Nincs többé szükség a cikkeket közlő webhelyek „új média részlegére”. A korábbi PR-cikk tartalmat mohón beépíti az egész WWW. A termékfejlesztési csapat keményen dolgozik azokon az új termékeken, melyek a mobilitásra, a hang- és videó szolgáltatásokra koncentrálnak.